17 évesen az ember a gyermek- és a felnőttkor között lebeg valahol. Valahol a semmiben, amit muszáj átvészelni valamilyen módon. Számomra ez a fantázia, az álmodozás világa. A zene, amit hallgatok, a versek, amiket írok és a saját képzeletem. Mindenkivel megesik, hogy a tanórából kiesik 10 perc, mert elkalandozott, vagy anélkül megy az utcán, hogy felfogná, mi is folyik körülötte. Mintha egy másik világban lenne, mint mikor egy jó könyvet olvasunk. Nem azt mondom, hogy nem törődöm azzal, ami körülöttem zajlik. Pontosan azért kell néha a saját kis birodalmamba menekülnöm, mert túlságosan is hatással van rám a környezetem, és néha tehernek érzem.
Ebben a blogban a saját írásaimat, élményeimet szeretném megosztani mindenkivel, és remélem, segítséget tudok nyújtani a hasonló gondolkodású, hasonló problémákkal küzdő fiataloknak.
A Himnuszommal zárnám a bemutatkozásomat, a kedvenc zenekaromtól, ami segít kiszakadnom a világból, ha arra van szükségem. Ami megmozgat kívül-belül, és nem létezik más, csak a zene, a dal meg én.
Legyen szép napotok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése