Még egyszer

Táncolok s szürke az ég,

Talpam alatt a föld kopár,

Csend van s kihalt a lég,

Nap vöröslik az ég fokán.

Lelkemen a gond, mint a kő,

Súlya nyomja mellkasom,

Fulladok és a fájdalom nő,

Ezt elmondani nincs több alkalom.

Kitépném helyéről szívemet,

Érzéseknek nincs helye ott,

Ma nem leszek tovább veled,

Szívem már régen elkopott.

Táncolok s szürke az ég,

Lábam alól eltűnt a föld,

Lebegek s szívem már nem él,

Gyűlölöm, mert majdnem megölt.

Testem érzi e helyet,

De nincsen többé jó vagy rossz,

Megérintelek, érzem a bőrödet,

De tudom: szívem már halott.

Járok, s a józanész vezet,

Álmodnék, de a földön maradok,

Had’ fogjam meg most a két kezed,

Rájöttem: érezni akarok.