Vanak tipikusan azok az emberek, akik ígérgetnek fűt meg fát, de az esetek nagyobb részében mindenki tudja, hogy úgysem tartják ezt be. Vannak olyanok, akik azt mondják, nem ígérnek semmit, de bízom bennük, és tudom, nagy valószínűséggel be fogják tartani, amit előzőleg ígértek nekem.
Az ígéretnek súlya van. Nehéz. Ott csücsül a vállamon, mint egy kis kobold, addig, míg nem teljesítem az adott feladatot.
Ha ígérek valamit, könnyebb azt modani, nem ígérek semmit, így jogosan feltételezem a másikról, hogy ő is számba veszi azt a lehetőséget, hogy mégsem teljesül az, amit szeretne. A mérleg kétfelé billenhet, mégha én titkon tudom is, hogy biztosan be fogom tartani az ígéretemet. Megmarad a szabadságom, hogy dönthetek, hogy rajtam áll. Nem érzem megbéklyózva magam, nem érzem az ígéret súlyát, nem nyomaszt. Ha viszont azt mondom, igen, biztosan így lesz, ahogy szeretnéd, akkor a fejem felett fog lebegni a gondolat, hogy miért ígértem meg, annyira nincs arra szükségem, hogy bárkinek bármit is teljesítsek, csak nyűg, csak teher.
Tehát ha lehet, én nem ígérek semmit, de azt biztosan be is tartom. És másoktól is ezt várom el, hiszen nem szertnék emiatt álmatlan éjszakákat. Ti mit gondoltok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése